Karátson Endre fülszövege

A költő, aki az olvasót Győr felfedezésére csábítja, szülővárosának szerelmes ismerője. Nem csupán ott lakik, hanem otthon is van a városban, valósággal összenőtt vele: gondolatai, érzései, élményei, tervei mind tanúskodnak győri jelenlétéről, irodalomszervezői munkaköre  révén –  az országos kisugárzású Műhely folyóirat főszerkesztője – Győr avatott képviselőjének is számít: az ő kíséretében biztos vezető kezét fogja  az, aki a  téglavörös és okkersárga barokk díszletek között látogatásra  indul.

Az út a bensőséges együttélés képeihez kanyarodik. Villányi László tájain barangolva felfedezhetjük világát, a magunkéra ismerve osztozhatunk az ő meghitt életében, vagyis egy belső várost is járhatunk, s ebben más idők hullámain sodródhatunk. Ahány vers, annyi látószög témában, a felismerések kibontásában, az azonosságok beállításában. Múlt és jelen között lebegve Győr sokasodó arcaira csodálkozunk, szemünk láttára születik az életrajz városa, az életmű városa, a képzelődések, a vágyakozások, az erotika, a beteljesült szerelem városa, a családi krónika, az emlékezés, az utcákban, terekben éledő történelem, a megpróbáltatások, az életveszély városa, a találkozások, a biciklivel együtt karikázó gondolatok, a komponáló séták a Rába partján, a séták során testet öltő látomások városa.  Győr kimeríthetetlen ihletforrásként táplálja ezt a versgyűjteményt, mely fiúi köszönet a város éltető ajándékáért, és érzékeny alanyi beavatás ígérete a fogékony polgárnak és az igényes látogatónak.


Karátson Endre