„Ősi éneket zsong a Buda utca”

Villányi László versei Szabó Béla fotóival

Tegyük a kezünket a szívünkre: Győrről szóló verseskönyvet olvasni – öröm. Méghozzá ritka öröm; "lányok, imádlak benneteket" – idézi az egykori röphíd vaslemezére írt szavakat Villányi László az Üzenet-ben, és ez a mondat mottója lehetne a József Attila-díjas költő új kötetének (Győri idők), amely Szabó Béla fotóival jelent meg a Magyar Kultúra Kiadó gondozásában. De hát a mottót Kosztolányi adja: "Győr. / Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves / Őr." A szerzők "csupán" arra vállalkoztak, hogy megjárják újra a szülőhelyet, élményeket osszanak meg velünk, olyan könyvet hozzanak létre, amelynek művei közelebb visznek bennünket a város egy másik arcához.
Nem véletlen, nem is valamiféle felületes ötlet kapcsolja össze a verseket és a fotókat, hanem annak felismerése, hogy a megközelítési módban sok rokon vonás fedezhető fel. Túl azon az egyezésen, hogy mindketten szeretik Győrt, s hiszik, egy ilyen szöveges-képes vallomás segítheti a városlakó "lelki fennmaradását". Nem titkolják, a szívre kívánnak hatni. S hatnak is: ízléssel, fegyelemmel. Az észrevevés helyszíneit ismerjük, csak nem ebből a szögből. A megismerésen természetesen érzelmi megismerést értünk – változások, fejlődések, alakulások közepette. Kétségtelen: apró ünnep a kötet, szövegi és képi világa sokszínű, jelentésgazdag, magával ragadó, megköveteli azt, hogy az olvasó többször is visszatérjen a könyvhöz.
Térélményeket szerzünk, eszünkbe juthat a feledés, a térben való élet, az, hogy a költészet: értékelés. Fájhatnak sok embernek a felébredt emlékek, Villányi László és Szabó Béla felemlegeti a múltat, a városlakó meg kutathatja a jelent, sorsa, lakótelepe, utcája, háza mai változásaira adhat választ. Elmélyedve a kötet anyagában, hamar világossá válik, hogy városmetszet ez a költészet és a fotográfia felől, erősíti a jamaicai reggae zenész, Bob Marley mondatát: ha nem tudod, milyen a múltad, nem tudod, milyen jövő felé mész.
Ötvenhat vers, hatvankét fotó: szépek, értékelendők, sokat, hiteleset mondanak el a közelmúltról, pontosítva-sűrűsítve: színterekről (alagút, Dugonics utca, Széchenyi tér, Kecske-híd, Baross-híd, Rába, ártér, Kálvária, Liszt Ferenc utca, Szent Imre-templom, Lomb utca, Nádor tér), személyekről (postáskisasszonyok, mekegő öregúr, Partizán Bandi, Takács bácsi, Kiss bácsi, Kiss néni, Meszarics János, Szabados László), eseményekről (a véres könnyet hullató Mária, a vonat elé ugró Csidei Öcsi). Azoknak való a könyv, akik szeretnek alámerülni Villányi László és Szabó Béla érzés- és gondolatvilágába. Mindketten szorgalmasak, tág érdeklődésűek, a versek szövetében tetten érhető a győriség, a fotográfiák versbeszéde is mutatja a Zrínyi utca gesztenyefáit, egy júniusi éjszakán a hársakat, "valami ősi éneket zsong a Buda utca", a síneket, hogy újra megéljünk egy másik időt, benne a költő horvát nagyapjával, akiben biztosan felidéződött az Adria minden hulláma és a Baross úton a fiumei Baross-kikötő.
Kiruccanunk a múltba, a négyes buszhoz, a Rába mellé, mondhatnánk azt, a divat visszatért a múlthoz, a hangsúly az időre került, az idő játékaira, megfigyelésekre, jellemábrázolásokra, esetekre, épületekre, szobrokra, figurákra, akikről az emberek emlékezetében kevés dolog maradt meg. A költő és a fotóművész a jelek szerint közös megegyezéssel vallja magának Győrt. A könyv bármelyik része gazdagodik a másik által. A versek és a képek egyikével-másikával már korábban is találkozhattunk, de összességében az emlékekből kibontakozó városképet fedezhetjük fel a szép kiállítású kötetből. Különleges mutatvány a Győri idők: művek álltak úgy rendbe, hogy az olvasó a közelmúltat járhassa körül. Sűrűlnek benne ajánlások, ismerős nevek: Lovas Ildikó, Kormos István, Ottlik Géza, Seamus Heaney, Gülch Csaba, Kárpáti Tamás, Pátkai Tivadar, Joszif Brodszkij, Maurice Blanchot, Zbigniew Herbert, Darvasi László, Jász Attila.
Mi van hát ebben a "szellős" elrendezésű könyvben? Ismerős helyek vonzása, rózsavizes illat és otthonosság. Hitele van és értelme, mert a teljességet érzékelteti. A szülőhelyet, ahol a legtöbb városlakó a kis hangulatok szerelmese. Dicséretes a kiadó vállalkozása. Ez a közelmúlt tán még arra is megtanítja az olvasót, hogy friss szemmel ámuljon el a mai városon, ahol él, emlékezzen a belső utakra, beszéljen élményeiről, csodálkozzon a hétköznapokra, amelyekből több van, mint az ünnepekből.