Fülszöveg

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, »ámulatos« a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső.
Villányi László új kötetére is jellemző mindez, a költői változatosság tovább teljesedik, a költészet mibenléte izgatja, természetrajza, a látszólagos semmiségekben való rejtezése, megnyilvánulásának gazdagsága, itt is az a tét, hogy a megélt költészetet miként nagyítja ki, mutatja fel, teremti újra verseiben.