Részlet Komálovics Zoltán kritikájából

„Mintha ez a költészet azt demonstrálná, hogy a valóságban nem csak boldogság van, de van boldogság, s ez az a létregiszter ahová ez a poézis el akar jutni, hogy – vállalva az időszerűtlenség kockázatát – a megszólaltatás révén legitimálja azt. Villányi finom hangú bölcsessége kötetek óta azt hangsúlyozza, hogy a megtalált, megélt boldogság mindig időszerű, mert nem a kordivatok mentén teremtődik vagy nem teremtődik meg.”

Komálovics Zoltán

 

Forrás, 2021/11.